Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Második fejezet: 1862-1876.

56 Petőfi-Könyvtár sőt némely kifejezést is használ azokból, melyek e tárgyról a Vasárnapi Ujság-ban olvashatók, midőn egyik-másik tanú leírja, hogy a költőt miként rejtegették itt vagy ott. Egyebekben aztán ő az álPetőfiben egy világfit s mindenre alkalmas cynikus gazembert rajzol. Egészben véve azt a benyomást nyerjük a Politikai Divatok-ból, hogy Jókait állandóan kisértette az a gondolat, hogy hátha mégis, hátha csakugyan a költő nem esett el, hanem fogságba került. Az élénk képzelődés nagy kisértő. És Jókai valóban foglalkozott utóbb gyakran a költő fogságba kerülésének gondolatával, bizonyítja ezt a Hon-ban (1867 május 26. 122. sz.) megjelent már említett Petőfi??? czímű czikke is, mely a Politikai Divatok-kai együtt uj táplálékot adott a rémes föltevésnek. „De hát igazán meghalt-e Petőfi? — kiált fel itt, — valóban szobrot és síremléket kér-e porainak? csakugyan ott hallgatja-e a négy hárs alatt a bucsujárók zsolozsmáit? Ki látta elesni ? Tudomásomra hárman irták le a helyet és körülményeket, ahol és mikben Petőfit legutolszor látta ismerős magyar, mindhárom elbeszélés azon végződött, hogy az üldöző orosz lovasoknak utói kelle érniök Petőfit. A szemtanú maga megmenekült. Itt aztán csak két esély maradt fenn: vagy megölte őt az üldöző csapat, vagy elfogta. Ha megölték, akkor kétségtelen, hogy ő is azon