Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Második fejezet: 1862-1876.

Petőfi eltűnésének irodalma 53 Jókai határozottan szól: „A lánglelkű költő korán elhalt. Senki sem tudja, hol és mikor. Elveszett; — mint Romulusról mondák, elragadták őt az égbe. Sokan kétségbe vonják halálát, én többé nem kétkedem rajta; ha élne, mi tartóztathatná őt vissza, hogy legalább megszólaljon ? Azon versek, mik ujabb időben megjelentek tőle, mind régibb szerzeményei, mikhez a szerkesztők okkalmóddal jutottak. Nem énekel ő többé élő hangokon." Mi tartóztathatná vissza ? — Megfelelt az 50-es évek mondája erre is. A költő nehéz sebben, öntudat nélkül maradt a csatatéren, így szól e monda, de gyöngéd női kezek megmentették. A szerelem ápolta s megtartotta az életnek; de ő a szerető leány arczát, ki megmentette, soha nem látta. Mert éjet-napot mellette virrasztott ugyan, míg a láz érzékein uralkodott; de eltűnt, ha a költő magához tért. Meggyógyulván, éjjelenként utazva álruhában Pestre tért vissza, hogy szeretett nejét fölkeresse és — lakodalmára érkezett. Nem akarván neje lelkének nyugalmát fölzavarni, rejtekébe tért vissza, hogy fájdalmának s a költészetnek éljen.

2) Ehhez járult az is, hogy oly költeményeket tulajdonítottak neki, melyek a forradalom utáni időkből eredtek. Ilyen volt különösen kettő, egyik a Sárossy Gyula Farsangi dal (1850) cz. költeménye, >) Vasárn. Újság. 1856. 69. 1. "-) Följegyezve Wurzbach : Biogr. Lex. XXII. ^3. 1.