Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Első fejezet: 1849-1861.

42 Petőfi-Könyvtár ereklyéit nála hagyta megőrzés végett, midőn julius 18-ikán M.-Berényből tőle Erdélybe indult. De ha a hazában bujdosott volna, bizonyosan több barátjához betér rajta kívül is; így Aranyhoz feltétlenül, aki saját biztossága koczkáztatásácal is elrejtette volna. De minden körülmények közt tudatja életben létét családjával, melyhez „mély és ábrándos ragaszkodása" ismeretes dolog s bizonyosan nem tűri némán a lángoló hazaszeretetű költő a haza szenvedéseit a lefolyt 12 év alatt, ő, ki „a szeretet és fájdalom csalogánya volt". Mellőzve a becses életrajzi adatokban gazdag levél többi részeit, Káplit véglegesen megczáfolta Szilvásy, (Győr, márczius 4.ki maga is, mint az L-dik honvédzászlóalj tagja, a segesvári csata napján M.-Vásárhelyt volt s látta Petőfi elindulását is julius 30-án. Midőn Bem M.-Vásárhelyre visszatért a csata után, ő a vezér „közvetlen környezőitől hallá, hogy Petőfi Sándor a csatatéren maradt, holtan vagy a foglyok közt, arról tudomása egyiknek sem volt." 0 tehát tudva ezeket, Kápli levelére Posszert Ferencz tanárhoz ment, kinek neje elbeszélte, hogy az egyén, kiről Kápli írt, csakugyan volt nálok, de az szőke volt, holott ő, ki Petőfit Kecskeméten színész korában ismerte, mert anyjánál lakott, a költőt barnának tudja. Tőlök gróf Zsigray Lázárnéhoz Szemerére (Győr-m.) onnan bolyongva a Bakony mentén Tétre ment s 1) U. ott. 126. 1.