Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Első fejezet: 1849-1861.

Petőfi eltűnésének irodalma 39 után Segesvárt feküdvén, a 3-ik héten egy verebélyesi székely beszélte, hogy a csata utáni reggel kertjében egy sebesültet talált, egy hétig ápolta a szénapadláson, aztán pórruhában járatlan utakon az oláh határszélig kisérte, ki elváláskor megmondta nevét: Petőfi volt. P. Szathmáry Károly M.-Szigetről (u. ott) mint mythoszt írja le, hogy Lezsneken állomásozván 1849 augusztusában, a székely közhonvédektől két változatot hallott: egyik szerint Petőfit az oroszok elfogták s elvitték Szibériába. a másik szerint a fogoly költő az orosz czár elé került, aki megtudván, hogy kivel van dolga, gazdagon megjutalmazva bocsátotta el. E két változatot utóbb szebeni fogsága alatt is többször hallotta. Kérdés, hogy valóban nem vitték-e ki, mint foglyot az oroszok ? — teszi hozzá. Marosi János Alsó-Siménfalváról azt írja, hogy két fiatal embertől különböző időben hallotta 1850-ben, hogy a költőt Marosszéken látták, mint menekvőt. Egyik Göcsben látta drótos tót ruhában a Csanádi háznál, beszélt is vele; a másik, egy mérnöksegéd, egy papnál találkozott vele. Ö nem hitte; mindig abban a tudatban élt, hogy a költő elesett.

1) Azonban míg e levelek csak másodkézből vett adatokat közöltek, Kápli Lajos, kis-babothi (Győr-m.) ev. lelkész, Kiss Elek föntebb id. felhívására két levelet írt (XXX1I-XXXIII.),

2) melyek elsejében 1) XXXI. sz. levél. 1861. 67. 1. 2) U. ot

f. 67. 1.