Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Első fejezet: 1849-1861.

Petőfi eltűnésének irodalma 15 Erdélyt óhajtád nyugalmad honának: ime teljesült .... Hogyan is volt a dal ? Egy gondolat bánt engemet: Ágyban párnák közt halni meg I. .. Nem volt-e ez több, mint ábrándos kívánat? . . . Ez jós látománya volt a geniusnak, az ihlet Benjámin fedeles kocsiján (szekerén), fogadott lovakkal. „Már kocsira ültünk, írja Orlay. A lovak azonban az egyik kapuszárny behajtásától megriadva, egy átelleni köfalkerítésnek rohantak, s a kocsi lúdját eltörték. E kellemetlen helyzetből szabadulva, visszatértünk az elhagyott terembe» addig, míg az előhívott kovács a rudat ismét használhatóvá teszi, sietségünk miatt félbehagyott reggelinket kényelmesen elköltendők. — Ezalatt zubbonyos honvédekkel tölt két kocsi vágtat el az ablak alatt, s a ház előtti piaczon megáll. Az első perezre felismertük az egyikben Egressy Gábort, ki is általunk bevezettetve, bemutatá egyik útitársát, Kiss Sándort, mint Bem segédjét. Tudva van, hogy P. kegyeltje volt Bemnek. Kiss S. Szegeden, hol hadvezére megbízásában járt, értesült Egressy által Petőfi hollétéről, s hogy őt Bem meghagyásából Erdélybe jövetelre szólítsa, vette útját M.-Berénynek. Petőfi értesülvén atyjaként tisztelt öregje óhajtásáról, mintha sejtelme lett volna a felette függő végzetről, kedvetlen és habozó lett. Végre Egressy rábeszéléseire ezen szavakkal fordult nejéhez: „Mit mondasz Juliskám, menjünk-e?" — s miután ez őt követni nyilatkozott, hova sorsa vezeti, el volt a menetel határozva. Ez idő alatt kijavított kocsin Arad helyett Váradnak és Erdélynek indult egy óra múlva a három tagból álló Petőficsalád." (Vas. Ujs. 1861. 115. 1.) Erre czéloz Egressy, hogy ha félórával (?) később érkezik M.-Berénybe, a költőt már nem leli ott. Orlay, mint látjuk, ellentétben Egressyvel azt állítja, hogy a költőt Egressy beszélte rá, vagy legalább ő is ösztönözte az Erdélybe utazásra