Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Ötödik fejezet: 1888-1895.

132 Petőfi-Könyvtár házánál kutatván a Gál Sándor-féle 6000 felhívás ügyében, akadtak Petőfire. De Haller kikérdezte Trauengruber volt kufsteini profoszt s ez állította, hogy oda nem került. Meghatározza tehát újra a költő sírja helyét s azt, hogy elesett a kis-buni vámnál, a Küküllő-hidnál, estve 8 óra körül, kozák lándzsától átszúrva. Mellőzve ugyané számban Dáné Károly ismert többi adatát, az 1889. 1-ső számban (január 6.) Ilyés Sándor újra felszólal s felelvén H . . . R . . .nek (Imreh), ki a Haller által megjelölt sírt fogadja el, azt mondja, hogy azon a tájon több honvédsír van. Melyikben nyugszik a költő, bizonytalan, de mindenesetre valóbbszínű, hogy az általa megjelöltben a fűzfák mellett, mint a messzebblevőben, melyet Haller gr. jelölt meg s ezt tanúsítja a Balogh Dánielné adata is. Egyébaránt a kérdést a sírok felásása döntené el; valami jelről fel lehetne ismerni a költőt. Erre a 2-ik számban (január 13.) három válasz érkezett. Az egyik a gr. Haller Józsefé, aki közben kutatásai eredményét egy térrajzi vázlattal kiadta a Budapest 1888 deczember 25-iki számában Petőfi Sándor sírhelye cz. a. s most kiadja újra a Marosvidék-ben vázlat nélkül. Ezt így vezeti be: „Én lehetőleg azon meggyőződésre jutottam harminczegy évi kutatásaim után, hogy Petőfit elevenen temették el Csonta János földébe . . Most e czikkben bővebben így adja elő: Petőfi menekülés közben az országúton, Fejéregyházán