Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 24. Petőfi eltűnésének irodalma (1910)

Ötödik fejezet: 1888-1895.

128 Petőfi-Könyvtár azzal az ágyúval, mely Skariatint lelőtte, mert Bem az ágyusor mögött állt egész nap lóháton.

1) Helyesli a csatára nézve a még élő honvédek kihallgatását, kiket a helyszínére kellene vinni. Ugyané számban llyés Sándor írja, hogy ha a szerkesztő kimegy hozzá M.-Bándra, ő meg birja világítani a Miklósy Dániel és Balogh Dánielné adatait. A vita most még szélesebb mederbe lépett. A Marosvidék 57. száma (deczember 2.) egyszerre két czikket is közöl. A főczikkben H . . . R . . . (Imreh) folytatja fejtegetéseit. Szerinte kétségtelen, hogy a költőt a csata alatt többen látták Fejéregyházán s látták, midőn a községet elhagyta, de Héjjasfalván vagy azon túl senki sem látta. Tehát Segesvár és Héjjasfalva közt esett el s ott is temették el. A sírhely az, amelyet gr. Haller József jelölt meg. Megsebesült ugyanis a Lunka nevű rét északi szögleténél a bun-i hidnál, ahol egy vámház s e mellett akkor egy halom tégla volt A sebesült költő a Nagy-Küküllőbe esett, de kivonszolta magát a téglarakás mellé. A valószínűség szerint a temetés így történt: A muszkák a halottakat szekereken a sírhoz vitetvén, Petőfit a Csonta János oláh gazda szekerére tették még élve s ő azt hihette, hogy kórházba viszik. Azonban a sírnál megálltak és ő látva a démoni tervet, tiltakozott, de a sírba lökték. Ö onnan is felkiáltott: !) U. erről 1. Budapesti Hírlap. 1888. október 20. számát.