Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

III. Tábori levelek

220 Petőfi-Könyvtár bennünket a szebeniek, csatárainkat egy pár órai harcz után beszorították a városba, s ágyúztak ránk késő estig, de sikeretlenül. Másnap reggel az éjen át ismét tetemesen szaporodott ellenség csaknem egészen körülvett; egyszer jelentik Bem tábornoknak, hogy parlamentaire jött. Bem azt felelte, hogy küldjék őt vissza. A parlamentaire lengyel, mondja a jelentő. „Annyival inkább", felelt Bem; „olyan lengyellel nem beszélek, ki most ausztriai szolgálatban van." Mindamellett eléje vezették a parlamentairet, de a tábornok röviden csak azt mondta neki: ,nem alkuszom', s ezzel kikísértette őt. Ezalatt mi is vonultunk ki a városból Szászváros felé. Fél órányira haladtunk, midőn az ellenség észrevette kitakarodásunkat, s ekkor egész erejével utánunk rugaszkodott, s igy jöttünk szakadatlan ágyúzás között, mely azonban semmi veszteségünkbe nem került, valami egy órányira Szászvárostól, hol egy falut fölgyújtottunk, mi által ketté lett vágva az ut közöttünk s a császáriak között. Este volt, mikor oda értünk. Azt gondoltuk, egész békével huzódhatunk be Szászvárosba, de csakhamar megdördültek előttünk az ágyúk; a szász és oláh népfelkelés fogadott bennünket. Szászvárost is rohammal kellett bevennünk. Virradat előtt jött a jelentés, hogy a szebeniek utóiértek. Visszamentünk eléjök, s mintegy két óráig harczoltunk velők, nem a diadalért, mely lehetetlen volt, hanem a becsületért, melyet annyi bajnak utána is épségben hoztunk meg az nap délben Dévára,