Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

II. Nyílt levelek

200 Petőfi-Könyvtár íme levelem végéhez ért, s most látom, hogy még semmiről sem irtam, s most jut eszembe, hogy elfelejtettem: miről akartam írni tulajonkép? No semmi, majd mire ölelni foglak, eszembe jut, s akkor szóval mondom el. Isten veled hát a viszontlátásig. Petőfi Sándor. (P. Divatlap, 1845 június 19.) III. A Kis-KunoKhoz. Polgártársaim és hazámfiai! Hazámfiai nemcsak mint magyarok, hanem ugy is mint kunok, meit Kis-Kunságban születtem. Ugy hiszem, emlékeztek még arra az alacsony köpczös mészárosra, ki egykor a félegyházi, szabadszállási és szentmiklósi mészárszékeket árendálta ; az az én apám. Nem gondolnám, hogy őtet egészen elfelejtettétek volna, mert hiszen akkor, mig itt lakott, minden becsületes ember szerette őtet közületek, minthogy a becsületes emberek szeretik egymást. De én rám nehezen fogtok emlékezni; én még gyermekkoromban elszakadtam közületek s azóta csak nagyon ritkán juthattam ahhoz az örömhöz, hogy szülőföldemet meglátogathassam. Ennélfogva nem mervén bízvást remélleni, hogy köztetek szószólóm akad, magam vagyok kénytelen szószóló lenni magamért. Igazság szerint nem is magamért, hanem itt értetek szólok, legalább azon jó szándékból, hogy