Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

Petőfi levelei 107 új ruhába akarja öltöztetni . . . szóval az Életképek legnekünkvalóbb orgánum Ha nem látod át, kedves barátom, hogy én ezekért híttalak az Életképek-hez, úgy csak maradj Krahwinklben, maradj Vahotnál. Különben, hogy ezen kedvetlen dolgok után áttérjünk végre . . . még kedvetlenebbre: az én vőlegényt' napjaim nyomorúságosak. Ipam annyira nem szeret, hogy formaliter megtiltotta a kijárást hozzájok. Már megszegtem ugyan egy párszor e tilalmat, de vesztemre, mert utósó kinnlétemben valami tíz vendég szeme láttára — oly hidegen viselte magát irányomban, mint valami jeges medve, úgy hogy én tökélelesen jégcsappá fagytam volna, ha mátkám napvilág-pillantásai nem ónak. Levelezünk erősen egymással és ő néha berándul Szatmárra, ez menti meg lelkemet az éhhaláltól. Hanem hiszen holnaphoz három hét nem a világ. — Mostanában bizony már nem igen látjuk egymást, azonban mondd meg az én kedves komámasszonyomnak, hogy a világ minden kincseért se essék kétségbe, mert: Még jőni kell, még jőni fog A jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Mind hármunk ajakán. Addig türelem ! már csak folyamodjunk a szamarak és birkák erényéhez. Te Jankó, tudnál-e te nekem oly sok és oly hosszú levelet írni, hogy beléjök únjak ? Százezer pengő forintot teszek föl Császár Ferencz poémáira, hogy nem. Próbáld