Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

Petőfi levelei 99 LI. Arany Jánoshoz. (6) Szatmár, augusztus 6. 1847. Meghaltál-e ? vagy a kezedet görcs bántja, imádott Jankóm, vagy feledéd végkép, hogy létezem én is, Vagy mi az ördög lelt? . . . híred sem hallja az ember. Hogyha magába fogadt az öröklét bölcseje, a sír: Akkor béke veled, legyenek szép álmaid ott lenn, Feddő kérdésem nem fogja zavarni nyugalmad, Hogy mi okért hallgatsz? mért késel szólni levélben? Hogyha pedig görcs bánt, menj a patikába s iparkodj' Meggyógyulni, fiam, s aztán írj rögtön, azonnal. S ha feledél engem ? ha barátod volna feledve ? Dejsz' ugy, öcsém veszsz meg, kívánom tiszta szivembüi. Te mikoron nevedet keblem mélyébe beírtad, Mit tettél, tudod azt? gránitsziklába aczéllal Vágtál életen át múlás nélküli betűket; Hát én ? én nevemet karczoltam volna homokba, Mellyet, névvel együtt, egy hó szellője is elfúj ? Megköszönöm, ha netán így van ... no de elhiszem inkább, Hogy rossz verseim is vannak, mint hogy te feledtél. Lomha vagy, itt a bibéd; restelsz, mint jó magam, írni. Kérlek, hagyd nekem a restséget, légy te serényebb, Lásd, nekem úgy illik (s oly jól esik!); úgy-e lemondasz Róla, ha én kérlek? — Hah már is látlak ugorni, Mint ragadod nyakon a tollat, mint vágod az orrát A tintába, miként húzod a sok hosszú barázdát A papíron, ringy-rongy eszméket vetve beléjök . . . Mert ne is írj inkább, hogysem bölcs gondolatokkal Terheld meg leveled s gyomrom, mert semmi bolondabb Nincsen, mint az okos levelek, s én isszonyuképen Irtózom tőlük; tán mert én nem tudok ollyat Komponálni, azért. Ez meglehet. Ámde hogy úgy van, 7'