Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910)

I. Magán-levelek

100 Petőfi-Könyvtár Esküszöm erre neked túróstésztára, dohányra. És mindenfélére, mi csak szent s kedves előttem. — Drága komámasszony, kegyedet kérem meg alássan, Üsse agyon férjét és szidja meg istenesen, ha Még ezután sem fog nekem írni az illyen-amollyan. írjon mindenről hosszan, de kivált ha kegyedről ír röviden, haragunni fogok majd hosszú haraggal. El ne feledje a barna Laczit s a szőke Julist, e Kedves gyermekeket. Hát a kert hogy van, a melynek Rózsáin szemeim sokszor függének, a míg a Messzeröpült lélek hívemhez vitte szerelmét. És a csonka torony, melly a harczoknak utána Most szomorún hallgat gyér fü-koszorúzta fejével, S várja jövendőjét, mely lábát ráteszi, s akkor Összeomol, mint a koldús, ha kikapja kezéből A mankót a halál ... áll még a gólya fölötte, Méla merengéssel nézvén a messze vidékbe ? Mindenről akarok, mi nekem kedves vala, tudni. Jártam azóta dicső szép tájakon, ám de tiétek Mindig eszemben volt, bár nincs mit rajta csodálni; A veletek töltött kor tette szivemben örökké. S jártam azóta magas fényes paloták körül, a hol Minden, minden nagy; gazdáik lelke kicsiny csak . . . Akkor eszembe jutott alacsony hajlékotok, ebben Mind kicsinyecske, de a gazdának lelke nagy és szép; — Ejnye, mi a fene lelt engem, hogy szembe dicsérek? Most veszem észre, hohó ! mind, a mit mondtam, hazugság, Csúnya hazugság volt. Le akartam csak kenyerezni A nőtáros urat, hogy . . . hogy . .. hogy majd beszerezzen Bakternak vagy kondásnak falujába, ha e szép Hivatalok valamellyike meg fog ürülni idővel. Hja, nekem is hozzá kell látnom végre, barátom, Házasodom, tudod azt, s tudod azt is, hogy jövedelmet Dús uradalmam nem hullat zsebeimbe, mióta Századik édesapám eladá vagy meg se szerezte. S így az eléléshez nincsen mód, nincs I hivatal kell.