Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Péterfy Tamás: Petőfi regék

Péterfy Tamás: Petőfi regék 91 ...„Él!" — felel az öreg s megtörli két szemét, „Él, hogy megsirassa minden nap életét . . . Hazájába vágyik mindig, de hiába! Rablánezon sinlődik fent . . . Szibériába! . . . „Szomorú az élet, én is onnan jövök'. Nagyokat sóhajtnak a hallgatók között, S megered a szemek könnyeinek árja . . . „Szerencsétlen költő !... gyilkos ólombánya !... „Mellette voltam az utolsó csatába, Futánk Segesvárról — Fehéregyházára. Ö harczolni kivánt, én magammal vittem És a buni hidnál ott volt még mellettem. „De ott utóiértek a doni kozákok, Én lerántám róla a nehéz kabátot És magammal húztam be a Küküllőbe. Hátha igy a kozák nem vesz üldözőbe ? . . . „Hej, de észrevette, hogy tiszttel van dolga, Utánunk ugratott a sebes folyóba. Én már elbújtam volt túlfelől a parton, De fogságba esett Petőfi barátom 1 . . . „Elfogták. Hasztalan küzdött, védekezett, És amikor vitték: szivem majd megrepedt. Megállj kozák! megállj! Ne hagyj egyedül itt!... Még szabadságomért sem hagyom Petőfit! . . .