Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Péterfy Tamás: Petőfi regék

92 Petőfi-Könyvtár „Aztán elhurczoltak messzi-messzi földre, De el nem maradtam egy perczig sem tőle. Őt erővel fogták, én megadtam magam, Ő halálig rab lett, én husz évet kaptam. „Husz évig számláltam a kínos napokat . . . Éhezve, szenvedve életem megmaradt . . . Nem magamért jöttem, hogy itthon megéljek, Hanem Petőfinek, hogy kegyelmet kérjek! . . . „Bilincseken szenved, meg kell őtt menteni! S aki a hazáját igazán szereti, Nem kiméi se vagyont, se pedig beszédet! . . . A királyig megyünk a kegyelem végett!" Azután poharat emel az ősz vándor, Élteti a rabot, ki Petőfi Sándor. — S a nép minden szavát hiszi a csalónak És tovább regéli szájrul-szájra holnap. De több telt azóta, mint egy emberöltő, Mégsem került elő a nagy magyar költő. Ezerféle mese szállhat a távolból, Igaz hirt egy sem hoz Petőfi Sándorról.