Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Péterfy Tamás: Petőfi regék

Péterfy Tamás: Petőfi regék 85 mert tetszik tudni: Petőfi nem halt meg Segesvárnál. Az csak olyan mese, amit senki sem hiszen, mert senki sem látta. — Menjünk közelebb, — biztattam az atyafit, meg a barátomat. — De nézzük meg, — mondja a székely, — mert ott mellette jobban is tudom a históriáját. Közel mentünk a csodás alakú kőképződéshez. Jóska barátom fölkapaszkodott és helyet foglalt a székalaku kövön. Még könyöklő is formálódott rajta. — Hát ez a Petőfi köve, —folytatá a székely. Már csak azért sem halhatott meg Segesvárnál a csatában, mert akkor abból az ezrekre menő magyar és székely harczosokból, akik menekültek onnan, hát mégis legalább egy tudott volna hírt hozni felőle. Hiszen mind ismerték nagy híréből, mind tisztelték tiszta szívből. De mondom, hogy nem halt meg, hanem menekült! ... A csata után elbódorgott a vidéken, ahol nem ismerte a járást. Aztán az erdőkben bujkálva eltévedt. No, aztán igy jutott el bolyongása alatt a Firtosvári hegyi szellemhez. Ennek a szellemnek már csak hallották hírét? ... Ott őrködött a vár körül elásott kincsek felett, a lakása pedig a „fehér katlan" odújában volt. (Kis barlangüreg a Firtoshegy nyugoti oldalán.) Ez volt Petőfinek a legszerencsétlenebb lépése, mert a hegyi szellem, amint meglátta, mindjárt megszerette. Csakhamar magához is csábitá szép szavakkal, nagy-nagy ígéretekkel.