Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban

Petőfi a ponyván és a népirodalomban 29 elolvasta a levelet. — Köszönöm, hogy nem késett ezt kezemhez juttatni, meg fogok tenni minden intézkedést, hogy ezt az országháboritót méltóan megbüntessük. Fegyverbe állitom az országot és egyben önhöz fordulok, használja fel tehetségét, ragyogó tollát támogatásunkra! — Uram, életem, vérem, minden hazámé! Ön nagy férfi, — mondá Batthyány s kezet fogott Petőfivel. Pár perczig beszélgettek még együtt s azután Petőfi távozott. Petőfi egyik este későn ismét hirt kapott Jellasics közeledéséről és azokról az ocsmány felhívásokról, melyekkel a népet el akarta bolonditani. Petőfi átlátta a helyzetet és a késő esti órákban újra fölkereste Batthyányi. Elmondta neki a hireket. Batthyány megdöbbenve hallgatta. — Gróf úr, — szólt Petőfi, — van egy tanácsom, talán sikerül. Merész dolog volna; de az egyetlen, amely segíthetne még. — Mondja el! — A segítség az, ha a nádor ő fensége elfogadja Magyarország királyi méltóságát és fejére teszi a szent koronát. Ha igent mond, holnap az ország kikiáltja királyának és azután életünket, utolsó csepp vérünket áldozzuk hazánkért, királyunkért ! De István főherczeg elutasító választ adott. Batthyány lesújtva ment haza. Petőfi ott várta. — A nemzet most már teljesen magára maradt,