Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban

30 Petőti-Könyvtár — mondá fájdalmas hangon a nagy férfiú, — most már teljesen oda vagyunk vetve az ármánynak. Elmondta, ami történt. — Holnap felhívást szerkesztek Kossuththal, — szólt Batthyány, hogy az országot fegyverre szólítsuk ; de írjon ön is egy felhívást és kiragasztatjuk az egész országban. Petőfi még az éjjel megírta felhívását, melyet reggel kinyomattak és Kossuth felhívása mellé mindenütt kiragasztottak. És megmozdult az egész ország; ifja, öregje sietett a harcztérre. Petőfi is felcsapott katonának. „Petőfi lángra gyújtó felhívása nagy hatással volt az egész országra, mindenki sietett a haza megmentésére karját felajánlani. A legbátoritóbban az hatott, hogy Petőfi nemcsak szóban volt nagy, hanem ő maga is kardot kötve hadsorba állott." Előbb azonban elvitte Júliát az apjához Erdődre. Megörült ennek Horszten, aki még mindig égett a bosszúvágytól. Egy garázdálkodó oláh csapat élére állott s elrejtőzött embereivel abban az erdőben, ahol Júlia sétálni szokott. De úgy kellett Júliának. Miért ment áldott állapotban egyes-egyedül a két kilométernyire fekvő erdőbe, mikor ott volt az orra előtt a várkert árnyas fasoraival. „Horszten el akarta fogatni az oláh csapattal Júliát, hogy erőszakot tegyen rajta." Talán mondanom se kell, hogy ez a terve is