Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban

Petőfi a ponyván és a népirodalomban 21 rá akarják kényszeríteni a költőt, hogy levelet írjon Júliának, melyben lemond szerelméről. A következő perczben berohant ám Ivánnak egyik embere és csak annyit kiált: — Meneküljenek, Rózsa Sándor! Iván és barátja gyorsan menekült s ott hagyták Petőfit összekötve. Egyszerre felrántják az ajtót és belép Rózsa Sándor néhány emberével. — Az Isten hozott! — szól Petőfi. — Nagy Isten, Petőfi ? — kiált Rózsa Sándor és egy pillanat alatt fel voltak vágva a kötelek s Petőfi újra szabad volt. — Másodszor mented meg az életemet! — szólt Petőfi és kezét nyújtotta Rózsa Sándornak. Petőfi nem is tudta, hogy ez bizony már harmadszor történik. — Fiuk, le a főveggel s köszönjetek, mert dicső ember áll előttetek: „Petőfi Sándor!" — így mutatja be őt Rózsa. Bár más-más, mégis közös üldöző szelleme van tehát egyrészt Júliának és Petőfinek, másrészt a Milovics nőknek. Az első két a nemtelen bosszú, az utóbbiakét a pénzvágy vezeti, hogy áldozataikat hatalmukba kerítsék. A szabadságharcz leverése után uralkodott sötét idők nagyon elősegítették a két Mefisztó üzelmeit, mert hiszen abban az időben az ily elemeket tárt karokkal fogadta a kényuralom. Mind a kettő nemcsak mint fáradhatatlan besúgó,