Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 22. Petőfi a ponyván és a népirodalomban; Petőfi-regék (1910)

Péterfy Tamás: Petőfi regék

102 Petőfi-Könyvtár Mikor készen voltam a gyönyörködéssel, az északi oldalon leereszkedtem a forráshoz. Ennek a környéke megnépesedett, mig oda fent jártam. Négy-öt pásztorgyerek hasalt le a csurgó tiszta vize körül a fűbe s meséltek egymásnak, mig a bárányfalka csendesen delelt a hüs forrás mentén. A szikla északi része, hol leereszkedtem, cserjékkel van boritva s ezek eltakartak a mesélő gyermekek szemei elől, úgyannyira, hogy közvetlen közelükbe juthattam észrevétlenül. Ott hallottam a következő regét is, melyet egyik pásztorfiu mondott el társainak a nagy költőről. Egyszer egy sötét, zivataros éjszakán csodálatos vendég érkezett az öreg molnárhoz ott lenn a „Székelykő" aljában. Kopogtattag az ajtóján, semmi választ nem adott. Kopogtattak másodszor is. Erősebben, de semmi választ nem adott. Harmadszor is kopogtatnak az ajtón s megszólal valaki: — Nyitson ajtót, édes apám ! Az öreg molnár elébb csak hallgatta, mert nagyon félt a rabló oláhoktól, kik elpusztították volt Enyeden és Abrudbányán még a kis gyermekeket is. — Nyitson ajtót, édes apám! — szólt hangosabban másodszor. De az öreg molnár még akkor is félt beengedni. Hanem közelébb húzódott az ajtóhoz, hogy a hangját megismerje bizonyosan.