Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

IV. Petőfi a természet realistája

82 Petőfi-Könyvtár zelet is termékenyen utána teremt s mennél jobban engedjük részt venni, annál mélyebb a részvéte. Ezért, ha a költő nagyon részletesen ir le, összeütközésbe hozza az olvasó képzeletének gyorsaságát, mellyel a vonások sokaságát egy pillanat alatt felfoghatná, a beszéd előrehaladásának lassúságával s a reá kényszeritett aprózással. Neki csak varázsvesszejével kell érintenie az egyik képzetet s a képzettársítás a többit is azonnal felébreszti. A legjellemzőbb vonást kell kiemelnie, a legtalálóbb jelzőt alkalmaznia. De azonkívül más eszközhöz is folyamodhatik. A tárgy vagy jelenség részleteit cselekvésbe vonja, vagy önmaguktól vagy más akaratából mozgó lényekké változtatja. A mozgás az igazi élet s a költészetben, bármit is tüntet fel s ad elő, ennek kell lüktetnie. De mozgás az érzés is, mozgás a gondolkodás is. Mozgás az a hatás is, melyet egy tárgy vagy tünemény reánk tesz. Mert hiszen — mint Vischer szellemesen folytatta Lessing következtetéseit — az eszmék és érzések a lélekben szintén egymásután következnek s ezáltal mozgásba jönnek, illetőleg mozgásba hoznak s így a költő s általa az olvasó lelkében benső cselekvést indítanak meg. Ily módon nyert esztetikai jogosultságot a költészetben a tájrajz is, melyet Lessing még rövidlátóan kiküszöbölt onnan. Igenis, a leírásnak épp oly helye van a költészetben, mint mindannak, mit a modern ember szépnek és érdemesnek tart. Csakhogy vannak technikai fogások, melyeket, ha a legkiválóbb tehetség sem hanya-