Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

II. A természet a magyar költészetben

Petőfi és a természet 39 itt e körülmény okait, melyek nemcsak a tehetségek kisebb s kevesebb voltában keresendők. A tényt meg kell állapitanunk, hogy századunk elejéig a német érzelgősség s tanítóskodás természetköltészetünkre sokkal nagyobb hatással volt, mint az angol naturalizmusz vagy a francziák ragyogó romantismusa. Tulajdonképi dalköltészetünk B. Balassi Bálinttal kezdődik. Még ő „naiv" volt a Schiller-féle értelemben s a természet tüneményeit s tárgyait csak hasznossági szempontból fogja fel. „A tavasz dicséreti"-ben örömmel üdvözli az áldott szép pünkösdnek gyönyörű idejét, mindent „egészséggel" látogató egét, mely a rózsákat illatozásra, a fülemiléket kiáltásra készteti s a fákat sokszínű ruhába öltözteti. Ilyenkor van jó dolguk a lovaknak, mert a szép harmatos fű hizlalja tagjaikat, s a jó végbeli katonáknak, kik szabadon vigadhatnak a szép szagú mezőkön. „Búcsú Júliától" cz. költeményében hiába látja „a nagy kerek eget, a csillagok palotáját, a szép zölddel beborult, virágokkal ujult, jó illatú földtájat s a nagy tenger morotváját", hasztalanul bujdosik hegyeken, völgyeken, szörnyű havasokon, kietlenben — sehol sem lel vigaszt reménytelen szerelmében. „Az oczeán mellett" cz. dalában a ienger hatásáról szót sem említ. Mindezekben mai költő bizonynyal éppen az ellenkező eljárást s gondolatmenetet tanúsítaná! A német egyetemeken járt s tán a német népdallal megismerkedett, de különben teljesen Balassi