Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

II. A természet a magyar költészetben

II. FEJEZET. A TERMÉSZET A MAGYAR KÖLTÉSZETBEN. S

zomorú dolog megfigyelni a kisebb nemzetek irodalmának fejlődését. Mig a szellemek templomában a nagy nemzetek a főoltároknál áldoznak s papjaik jósigéket hirdetnek, melyeket áhítattal hallgatnak a hivők, a kisebbek számára csak mellékoltárok jutnak, hol csekély számú buzgólkodók körében rebegnek imát a főpapok glóriájától elfogult s megkápráztatott áldozók. Csak néha-néha tud ezek egyike, ha bátorsága s ereje van, azokétól eltérő szózatokat hangoztatni — a többiek utánoznak s az utánzat rendszerint az árnyoldalokat élesebben adó másolat. E jelenséget észleljük, ha nemzeti költészetünkben a természet szereplését nyomozzuk. Alig valahol önálló felfogás, valami megkapó kifejezés, uj, — bár hibás — irány! Költőink azon a csapáson járnak, melyet a nagy nemzetek dalnokai kijelölnek s nagy buzgóságukban gyakran a másolatok másolatait követik vagy pedig a leggyengébb mintához nyúlnak. Nem kutathatjuk