Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

I. A természetfelfogás változásai

Petőfi és a természet 37 „Über allén Gipfeln ist Ruh", „Mailied" cz. költeményei örök példái a szubjektív, de mértéket tartó természetszeretetnek. Nála a természetfelfogás igazi metafizikai panteizmusa van kifejezve, a germán miszticizmus és görög politeizmus magasabb szülötteképen. Mesterének vallja Goethét Heine, ki, mint soha dalköltő eddig, együtt érez minden virággal, bele tud hatolni képzeletével minden táj sajátságaiba akár az északi tenger, akár a Ganges mossa azt. Költészete éppen ezért ragyog, bár egyes romantikus foltoktól érintve, oly átható, megbűvölő fényben. Melléje sorakozik Lenau a zugó, borongó nádas szerencsétlen lelkű költője s Freiligrath az őserdő, a sivatag tüneményeinek mesteri leirója, s így előttünk állanak főbb vonásaikban azok a költők, kik a modern természetköltészetet megkezdték, elfogadtatták s korunk költészetében uralkodóvá tették.