Lenkei Henrik: Petőfi könyvtár 21. Petőfi és a természet (1910)

I. A természetfelfogás változásai

Petőfi és a természet 33 ellentétet: Shelley nem fegyverül használja a természetet, mint Byron, hogy ezt magasztalván az embereket ostorozza, hanem — akárcsak Assisi Ferencz — koboz gyanánt, melyen általános világszeretetét pengeti.*; Mért volt Byron mégis nagyobb hatással a természetköltészetre is, érthető: az erőszakos zuhatag jobban igézi meg az embert, mint a hatalmasan, méltóságosan hömpölygő folyam. A német romantikusok természetfelfogása más irányú. Ok szintén szabadulni akartak koruk lapos raczionalismusától, a prózai külvilág nyomásától s ezért abba a végletbe mentek, hogy egészen elhagyják a valóságot, a plasztikus körvonalakat. A természetet csak akkor szeretik, ha határozatlanok, ködösek a tüneményei, azok, amelyek egyszersmind hasznosak lehetnek az embernek, hiával vannak szerintök minden költőiségnek. így aztán nélkülözzük is költeményeikben azt az erős, hogy úgy mondjam szénaillatot, mely az angolokéiból mindig megcsap, nem érezzük azt a friss áramlatot, mely onnan mindig felénk terjed — ők is folyton a természetnél időznek, de rendesen éjjeli tüneményeinél mint Novalis, ki ritmikus prózában himnusokat ir az éjhez, vagy legfölebb holdvilágnál merengjenek el rajta, mint Tieck és társai. Aztán a mód is az angolokétól merőben elütő, túlzottan szubjektív. Az ént teljesen föléje helyezik a külvilágnak, ez annak alattvalója s kényszeredett *) Brandes: Der Naturalismus in England. Petőfi-Könyvtár. XXI. 3