Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

74 Petőfi-Könyvtár Oh, legyen ez a hazaszeretetnek, A szabadságnak örök oszlopa S ha tán itélet-vész nyomulna rád: Özönében a mentő Ararát! Mert nem csupán itt, nem e kis helyen van, Talapzatot egy ország ad neki! Eszméi gyújtsanak hát szakadatlan S ragyogjanak utunkra tettei : Folyjon a munka, napfényben, viharban: Az ő álmáért méltó küzdeni! Hadd teljesüljön az ! hogy igazán Dicső, hatalmas, nagy lehess, hazám ! Endrödi Sándor. PETŐFI SZOBRA ELŐTT. (1882.) Ez érczszobornak zendüljön meg ajka! Olvadjon önzenéje lánghevében ! Mert méltó dalba őt ki foglalandja, Hogy lelkesítve lelke is elégjen ? Szólj, óh Petőfi! szólj, szivek királya! Szívünkből, nézd, nem dal, de könny fakad, S dicsfényedet szemünk még most se látja A vesztedért omló könnyek miatt! Idézünk, szellem '. . . . bár bűvös hatalmad' Fékezni nincs erőnk! de óh, jelenj meg! Csak hallja még hangját e nép a dalnak, Melylyel fölrázod és újjáteremted!