Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

68 Petőfi-Könyvtár PETŐFI ÉL. az álhirre, hogy Petőfi a szibériai ólombányákban raboskodik. 1877. Petőfi él! De nem mint hiszitek, Nem mint bágyadt tekintetű öreg, A kor arczára nem vésett redőt, Fehér hajjal ne képzeljétek őt. Fejét fenhordja most is; szeme fényes; Oly fiatal még: csak huszonhat éves! Petőfi él! De nem volt soha rab, Ne higyjétek, nem hord ő lánczokat! Kard van kezében, ajkán harczidal; Előre száguld, mint a bősz vihar, És túlharsogja az ágyúk morajját, Szent himnusza, egy szó: Világszabadság! Petőfi él! Lánglelke fennvirraszt, Vénség, halál sohasem érik azt. Lázas szivvel, ifjan, szabadon Él és fog élni, édes magyarom. Lesz trónok és országok pusztulása, De az ő sirja még se lesz megásva! Reviczky Gyula.