Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költök lantján 65 Nemde magas hegyen fekszel, Felhővel és szélvészekkel, Magas hegy tetején, Mely a völgyre bámul És hírt ad a rózsás Hajnal hasadtárul ? Nemde róna tart ölében Ismerősöd réges-régen, Fátyolával arczod Nemde az takarja, Mint mélyen aluvó Gyermekét a dajka! ? Vagy egy bokor árnyékában Temettek el, hamarjában, S a bokor aljáról Dalos madár sírja: „Jertek ide, jertek; Itt van az ő sírja!" Akárhol vagy eltemetve, Nem vagy tőlünk soha messze, Poraidat setét Elfelejtés zárja; De nevedre nem száll Annak éjszakája. És ha nyugvó hamvad felett, Lelked sok szép álma lebeg, Nem kell ápoló kéz Késő gondja többé; Virágos lesz sírod Örökkön örökké! Lévay József. Petőfi-Könyvtár XX 5