Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költök lantján 43 Hanem ha jó kedved Szikráin nevetek: Előttem a szép mult, — S könnyeim peregnek. Vajda fános. PETŐFI UJABB KÖLTEMÉNYEI. (1858 október.) Im egy kiégett üstökös, megint Föltűnt az égen, fénylő fürtivei. A ködös láthatáron eltekint: S a bús világot láng özönli el. Majd amikép jött — némán száll tova: S a föld nem látja többé! — tán soha! Mi vagy Petőfi? csodás meteor, Vagy üstökös? — kit bámul a jelen! Belőled is fény s lángok árja forr, S gyújtó szikrák szakadnak szüntelen. De te örökre égsz, olthatatlanul, — Mint arra: éj rád soha nem borul! Szász Károly. VISSZAEMLÉKEZÉS PETŐFIRE. (1859. Január 1 ) Szegény Sándor, szegény Sándor! Istenitnek, magasztalnak; Bezzeg, bezzeg van most becse, Melyet írtál, minden dalnak.