Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költök lantján 21 Sokan kértek hogy beszéljek Felőled: Ki vagy? mi vagy? s mi lehet még Belőled ? S elmondtam, hogy már bakancsos Is valál S vitézkedél a szerelem Harczinál. Hol szép lány volt a tündérvár, S ajkin át Lőtted ajkad csókkal töltött Pisztolyát Mig a szived vérző sebet Nem kapott, S e sebből növesztél Cziprus Lombokot. Melly szent búdnak hervadatlan Koszorú; S lantod, most egy daltmennydörgő Gyászború. S így a vaksors közlegénye Lől te és Legélesebb kardod lőn a Szenvedés! Hogy rideg volt egy időre Az apád, A művészet szent szerelme Volt a vád. A szív legszebb szenvedélye Nőtt beléd: A színészet tündérföldét M íve léd. S hogyha még a hivatásod Erezed, A színészet angyalával Fogj kezet!