Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

20 Petőfi-Könyvtár Bár átkokat szór a középszerűség Mindenre ami kebledből fakad, Bár gúny s irigység kisér is nyomodban, És ellened rozsdás fegyvert ragad: Nevesd ki, vesd meg a törpék csoportját, A felfuvalkodt apróságokat, S a sors kimérte ösvényen haladva, Ne keveredj a lármázó csapatba. Mi haszna megmérkőznöd ilyenekkel ? Miért hizlaljad gyáva gőgjöket? Míg ők halálba rogynak elfeledve, A halhatatlanság virul neked. Azért ragadd az alkalmat hajánál, Ne vesztegesd a röpke perczeket! Majd a magyar Béranger dalai Mindenki ajkán fognak hangzani. Greguss Ágost. PETŐFI SÁNDORHOZ. (Pest, május 9-én 1845.) Lelkemadta teremtette Kunfia! Verjen meg lángcsókjaimnak Zápora. Lánczra kötlek, ha szived el Feledted: Ölelésem legyen a láncz Feletted, Azokért az egészséges Dalokért, Mellyeket zengsz e beteg hon Üdveért!