Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költők lantján 163 S a kis dal gyorsan az utczára érve, Szállt házról-házra, térrül-térre, És szállt folyón, szállt síkon-halmon át — Bejárta a hazát. És felriasztó vészharangként szólva, Mindütt hangzott a büszke strófa; Hangzott: „Rabok legyünk vagy szabadok, Itt az idő, válaszszatok!" S az esküvés meginditá a harczot, Mely a hazán végig viharzott, S amely, bár vége sötét gyász vala, Nagy és csodás vala. Soha e nagy harczot homály ne rejtse, E dalt magyar szív ne felejtse; Amíg csak él e földön nemzetünk, Legyen az szent nekünk. Tanulja meg e dalt a gyermek ajka, Ifjú és férfi lelkesüljön rajta. Se agg elmében ez áldott szavak El ne mosódjanak! S ha újra kell, e vers riasszon talpra, Hogy ez esküvel élve s halva, Szolgáljunk téged híven s igazán, Én szép magyar hazám! Radó Antal 11*