Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi-Könyvtár A LÉLEKHÓDITÓ. (Úti könyvemből.) Távol, egy délvidéki szigeten Ifjú szívű, ősz hajú idegen Szegődött hozzám társul. Kis osteriánk árnyas terraszán Elbeszélgeténk estebéd után A világ folyásárul. — Búcsúzom, — mondám egy szép estelen — A honvágy már erőt vett lelkemen, Indulok holnap reggel. Öref,' barátom fogta poharát. — Isten veled! — szólt — köszöntsd szép Nevemben szeretettel. [hazád A Kárpátokat, a Dunát, Tiszát, Az egyenes föld nyilt szívű fiát, A délibábos rónát. A dúskalászú fekete rögöt, — Melyet annyi piros vér öntözött, S a sírva zengő nótát . . . A multat, a gyászost, hősit, nagyot S — tavasz lesz éppen — köszöntsd a napot, Márczius dicső napját!