Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költők lantján PETŐFIHEZ. Kibontja lelkem szárnyait S téged keresve száll tova, Te bűvös szellemóriás, Kinél nagyobb nem volt soha. Ki, mint csodás Memnon szobor Állsz az idők végtelenén, És szeilemajkad szólni kezd, Napunk ha kél s nyugvóra mén. S lelkem, amíg sasszárnyakon Száll bérezek s rónaság felett: Ezer alakban fest elém Bűbájos, játszi képzelet. Szellő sóhaj . . . villámos ég, Vadul morajló fergeteg . . . A pusztán lengő délibáb Elém varázsol tégedet! Az alkony árnya szétterül, S a rónatájra éj borul, S mint földre szállott.csillagok : Pásztortüzek világa gyúl; Méla kolomp zenéje kél Nádból fonott cserény alól, S a pásztorsíp keserviben Borús lelked siráma szól. Bérez oldalán kristálypatak, Mint kárhozott lélek jajong; Viharczibálta üstökét Az erdő rázza, s fenn csapong