Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

144 Petőfi-Könyvtár Ott estél el, ahol te kívántad, Beteljesült imád, édes vágyad, Honi földben itt nyugszol valahol Sírod felett tán madárka dalol Nyugvó helyed felett tán virág nő Hamvaidnál sir az enyhe szellő Bárhol nyugszol, Hazád mindig gyászol Emlékeden ott van a gyászfátyol, De él köztünk dicső nagy szellemed Él és virraszt most is e Hon felett . . . Él az ige, amelyet hirdetél . . . És félszázad ma te rólad regél. Géniusza vagy te e Hazának Nemzetednek százezrei áldnak, Tanításod szivünkbe van vésve Neved csodás hatást szül e népre S mintha ma is a te szavad zúgna: Ugy érezzük — s ünnepelünk újra. Jöjj el hozzánk szellemednek szárnyán Ne hagyj minket e szent napon árván, Szállj be minden igaz magyar szívbe Mindegyiket ihleteddel hintsd be S ha e Honért ajkunk nyíl imára: Hozzáfüzzük a neved is áldva. Ujváry István.