Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költök lantján 145 PETŐFI. — A nagykőrösi Petőfi-ünnepen szavalta maga a szerző. — Hallgassatok rám ! Tudok egy regét. Regének mondom, bár való egészen. Magyarhon lelkes, hű leányai: E bús rege a számotokra lészen. Hallgassatok rám! Ötven éve mult, Gonosz ellenség rontott a magyarra. S a rabbilincset összetörni: Szükség volt hősi szívre, hősi karra. Bus századoknak ádáz harczai Szivét, karját megedzék a magyarnak. S jogát ha védte, nem sajnálta vérét S hangját sem ismeré hitvány panasznak. Most ötven éve is megállt merészen. Nem vette számba milljó ellenét. Küzd, harczol, meghal inkább, de megóvja Hónát, szabadságát, becsületét. Észak felől s nyugat felől a külső Ellen szakadt reája, mint az ár. S bent áruló hadak orvtámadása Ádáz, kegyetlen, bősz és éhsovár. Petőfi! Édes és kínzó szerelmek Ábrándja volt eddig lantod dala. Az ifjú és a lányka szívverése, Pacsirtaszó s mezőknek illata. Pítófi-Könyvtár. XX. 10