Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költök lantján 143 Eltiine ő, eltüne mindörökre, De szól még hozzánk, szól még szelleme; És szólni fog magasztos ihlettséggel, Míg érdemes egy honfi kebele. — Emuit a mult — most a jövő előttünk — Eltüne ő, — de itt maradt közöttünk! S mint élni fog dalának tavaszában Örökké e hon minden öröme, Ragyogni fog rég eltűnt méltósága, És zengni sürün omló könnyűje: Úgy míg az él, fogsz élni te szívében, Ajkán dalod, neved szent emlékében. VVohl Janka. PETŐFI. Ötven éve! hogy nemzeted hallott Ötven éve! dörgött érczes hangod . . . Honszerelmet, vitézséget kértél, Megtaláltad mindkettőt e népnél; Honszerelme égő lánggal égett És a világ látott vitézséget. Vérünk árán szabadságot nyertünk Oh, de téged, téged elvesztettünk. Jól tudjuk, hogy többé sose látunk Mégis van egy közös forró vágyunk: Poraidra, sírodra találva Eltemessünk megbecsülve áldva.