Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

126 Petőfi-Könyvtár A nép erejét ünnepeljük benne: A szalmakunyhónak szülötte ő . . . Ha ily fiút nevel a népnek keble, Ne féljünk, mert nem kétes a jövő. Poczkos filiszterek hadd ünnepeljék, Habár megtépték fényes zászlaját, Nekünk a költő nem csak czifra emlék, De magasztos örökét vesszük át! Szabadságért szállunk mi síkra bátran, Uralkodjék majdan a béke, jog! S nem lesz szünet, míg szerte a hazában Egyenlőség fáklyája nem lobog . . . Előre hát! a nagy előd példája Mutasson az utódoknak utat; Aki fölesküszik szent zászlajára, A jövendő annak jutalmul ad — Egy szebb világot, hol nem szolgaságra Szüli az édes anya gyermekét: A boldogságnak fényes napsugára, Egyenlőn szórja enyhe melegét. Csizmadia Sándor. PETŐFI. 1S05.) Alámerült a tüznap már az égen, Fönnt az ezüst sarlójú hold ragyog. Petőfi költeményeit letészem, Tűn' a világ s már nem olvashatok.