Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

A kortina mögött

82 Petőfi-Könyvtár A művész leküldi a névjegyét s személyesen óhajtja megköszönni a tetszés e kiváló jelét. Másnap találkozik a templom előtt az asszonynyal: — Mégis, mi tetszett legjobban a játékomban, ami annyira meghatotta? Mondja meg, esedezem! — Nem tetszett nekem abban semmi, jó uram, de eszembe jutott, hogy nekem is van egy szinészfiam és ha abból is ilyen szamár lesz, mint az úr, mi leszen vén napjaimra én belőlem, szegény özvegy asszonyból? (Ujházy ugyan azt állítja, hogy „marhá"-t mondott, de én nem hiszek Ujházynak.) Ez a koszorú tehát a tövisesebbekből való. De visszatérek Kántornéhoz. Kántornérói sokat irtam és részletesen. Nem kell itt újra felfedeznem. Csak annyit mondok jellemzésére, hogy mikor Pesten Medeát játszotta, a közönség lelke mélyéig megrendülve hagyta el a színházat. Schröder Zsófia, a nagyhírű német színésznő igaz bámulói közé tartozott. Szilágyi Pál azt irja, hogy mikor Schröder játszotta Medeát, azt hitte, hogy Kántorné játszik németül. Ebbe a korba esik Kisfaludy Károly első drámáinak előadása. Szilágyi Pál, a szem- és fültanú így irja le naplójában az első Kisfaludy-darabok sorsát: „Kisfaludy Károly első drámai kísérletét: „A tatárok Magyarországon" küldötte az igazgatóságnak, igénytelen sorok kíséretében. Mennyire örültünk a magyar ég e feltűnő csillagán! Nem