Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

A kortina mögött

82 Petőfi-Könyvtár A művész leküldi a névjegyét s személyesen óhajtja megköszönni a tetszés e kiváló jelét. Másnap talál­kozik a templom előtt az asszonynyal: — Mégis, mi tetszett legjobban a játékomban, ami annyira meghatotta? Mondja meg, esedezem! — Nem tetszett nekem abban semmi, jó uram, de eszembe jutott, hogy nekem is van egy szinész­fiam és ha abból is ilyen szamár lesz, mint az úr, mi leszen vén napjaimra én belőlem, szegény özvegy asszonyból? (Ujházy ugyan azt állítja, hogy „marhá"-t mon­dott, de én nem hiszek Ujházynak.) Ez a koszorú tehát a tövisesebbekből való. De visszatérek Kántornéhoz. Kántornérói sokat irtam és részletesen. Nem kell itt újra felfedeznem. Csak annyit mondok jel­lemzésére, hogy mikor Pesten Medeát játszotta, a közönség lelke mélyéig megrendülve hagyta el a színházat. Schröder Zsófia, a nagyhírű német szí­nésznő igaz bámulói közé tartozott. Szilágyi Pál azt irja, hogy mikor Schröder játszotta Medeát, azt hitte, hogy Kántorné játszik németül. Ebbe a korba esik Kisfaludy Károly első drá­máinak előadása. Szilágyi Pál, a szem- és fültanú így irja le naplójában az első Kisfaludy-darabok sorsát: „Kisfaludy Károly első drámai kísérletét: „A tatárok Magyarországon" küldötte az igazgatóság­nak, igénytelen sorok kíséretében. Mennyire örül­tünk a magyar ég e feltűnő csillagán! Nem

Next

/
Thumbnails
Contents