Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Petőfi kortársai

Petőfi kortársai 55 már magyar darabot játszottak az úri műkedvelők. Nemesebb passzióik voltak, mint hetven esztendővel később élő utódaiknak, akikről egy színházi lapnak 1863-iki folyama azt írja, hogy: „Minap egy fővárosunkban lakozó úr termeiben igen érdekes rébusz- és jelenet-ábrázolások voltak láthatók, pompás jelmezekben. Nagy mulatságot idézett elő a poloska-jelenet, tudniillik egy nagy poloska jött elő, melyet féregporral hintettek be, s a poloska igen ügyesen vonaglott és azután — fölfordult". A mult szinész-ujságai sokszor a legkülönösebb újdonságokat őrzik. Ma már nem érthetjük, micsoda izgalmakat kelthettek akkor a külföld ide érkező művészei, el nem tudjuk képzelni, micsoda felbuzdulás vitte rá az ifjúságot, hogy Elsler Fánnynak, a Nemzeti Színházban szereplő ballerinának fáklyásmenetet rendezzenek? De hát, megtörtént. Ütik a direkcziókat akkor is, több-kevesebb sikerrel, irnak a Diána-fürdő első emeletén lévő műtárlatról s közlik nemcsak a Nemzeti Színház, meg a budai alagút szájánál álló Molnár-féle Budai Népszínház szinlapjait, de gyakorta a Gizella-téri német színházéit is, kivált mikor valami nevesebb bécsi vagy külföldi színész, énekesnő vagy tánczosnő vendégszerepel. A nemzeti színpadon is egyszer-egyszer konczert szakította meg a rendes előadás menetét, hegedűművészek s egyéb virtouzok tarkítják az estét. Sőt előfordult az is, hogy idegen nyelven játszottak idegen művészek, ami nem olyan furcsa, mint mikor Egressy Gábor kezdésére a