Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Vörösmarty életéből

P

etőfi barátjáról, az irodalom mezején hathatós támogatójáról, a „Szózat" költőjéről mondom el ezt az esetet: Az 1817-ik év november hava nem volt oly barátságos és derült, mint az idei. Az embereknek kevés kedvük lehetett sétálni még a főváros utczáin is, hát még falun, vagy épp a szabad mezőn, nyilt hegyoldalon, ahol az én kis epizódom szintere van. A kis Velencze Fehérmegye legszebb tájai közé tartozik; barátságos tekintetű házai és utczái olyan vendégszerető külsőt adnak neki, mintha mindenikben rokon vagy jó barát várná az embert. Szivemelő, kedves vidék. Hullámzó dombokon sötétzöld szőllőlombok, melyek törpe karói közül baraczkfák koronája válik ki. Itt-ott egy kis fehér présház, vagy ha éppen nem kerül a gazda erszényéből Vörösmarty életéből.