Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Egy színész-család

128 Petőfi-Könyvtár színházban senki, s ha sirós szerepe volt: szidták a szerzőt, mért busitja el az ő kedvenczüket ? Az éneke pedig valósággal varázsos volt. Soha olyan népdal-énekesnőt! Partnerei is derekasan megfeleltek a feladatuknak s olyan népszinmű-előadásokat, mint az ötvenes évek vége felé, nem látott a magyar közönség sem azelőtt, sem azután. Egyik nekrológjában az van följegyezve, hogy „az átmenet, melyet az ő szerződtetése színpadunkon előidézett, hasonlatban szólva, némileg olyan volt, mint az, mely Vörösmarty után Petőfivel következett. S hogy működésével a szinpad mindinkább egy külön irány: a magyar genre-müvek felé igyekezett, az csak az ő jelentőségét bizonyította e téren és azt, hogy a magasabb dráma nem bírt oly erőkkel, melyek ő ellenében túlnyomóságot vívhattak volna ki". Nagy szó, ismerve a Nemzeti Színháznak akkori drámai erősségeit! Művészi pályája igen rövid volt. Alig pár esztendőre szorítkozott, de ezek, mint az ő népszínműi alakjai, markotányosnői, Rózsija, Tücsökje (a Birchpfeifer-féle komédia akkor volt divatjában), a népelem minden tökéletességével föl voltak ruházva. A szini pályán kisebb kör betöltése is bevégzettség, ha az oly mértékben sikerül, mint Hegedüsné asszonynál tapasztaltuk. Az egyik gyász-beszéd azt mondja: „Ő, aki művészi ihletsége által kényekedve szerint játszott a nagyközönség öröm-, lelke-