Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Egy színész-család

Egy szinész-család 129 sedés- és fájdalomérzetével, — ma már csupán a bánat könnyeire tart igényt ..." A fiatal asszonyt október huszonegyedikén temették. Akkor is megállott a gyász-szekér a Nemzeti Szinház előtt, ahol fölzendült a hagyományos gyászkar, akkor még nem Szerdahelyi „Mért oly borus"-a, hanem Bognár „De profundis"-a. Amint a menet megállt a szinház előtt, a szél kibontotta a fátyolt, mely keresztjén volt, s oda borította a szinház ajtajára.Tömérdek nép, beláthatatlan sokaság kisérte ki. Huszonkét éves volt! . . . 1837 junius 22-én született Kéthelyen, Somogymegyében, tőzsgyökeres magyar vidéken, magyar nép közt nőtt föl, az lehelte belé azt a tőrülmetszett magyarságot, amely szerepeit jellemezte. Hiszen olyan kevés szerepe volt neki... Huszonkét éves volt. Apja is szinész: Bodenburg Károly. Énekes volt és kedvelt színésze a provincziának. A lánya életében a 22-es szám nagy szerepet játszott. Junius 22-én született, 22 éves volt, október 22-én zendült meg érte a requiem ... Az ifjú halottról Dunaiszky szobrász gipsz-öntvényt készített. Egyik vidám tárczairónk azt mondja, hogy „az eleven fürge alak, márványba kivésve, báj melegség, kedély, csevegés és dal egy mozdulatlan, hideg kőben! . . . így fagy és hidegszik minden e szép világon . . ." A család tragédiája csak azután következett. Hegedűs, mint akit főbe ütöttek, félig öntudatlanul járt-kelt az utczákon. Egyszerre hirül hozzák neki, hogy a kis fiú beteg. Petőfi-Könyvtár. XIX. 9