Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

A vándorlás utolsó évei

114 Petőfi-Könyvtár Pál a lefordítandó darabok listájának gondos közlése után azt mondja, hogy „mi Kassára ezen müvekből egyetlen egy darabot sem kaptunk, de azért mégis báró Berzeviczyé a dicsőség, hogy ezen klasszikus müvek magyarra fordittattak s később legalább a Nemzeti Szinház fölhasználhatta". A listát egészében nem iktathatom ide, csak az jegyzem föl belőle, Shakespeare munkáiból a Vihar, Windsori vig asszonyok, A mit akartok, Sok hűhó semmiért, Velenczei kalmár, Tévedések vígjátéka, Macbeth, János király, a Richárdok s a Henrikek tragédiái, Julius Caesar, Lear király, Romeo és Hamlet benne vannak. A sorrend egy kissé furcsa, de a nyomtatott közlésből másolom, úgy, amint ott áll. Ott van a Corneille Cidje, Racine Phaedrája, Britannicusa, Andromachéja, Athaliája, Voltaire Zairája, Tankrédje, Moliéretől pedig A nők iskolája, Tartuffe, Fösvény, A tudákos asszonyok, A képzelt beteg, Lessing Minnája, Galotti Emiliája, Bölcs Nátánja. Goethe Götz, Iphigenia, Egmont, Schiller pedig Don Carlos, Wallenstein, Stuart Mária, Teli és Turandot czimü munkáival szerepel a fordítandók műsorán. Hogy ebből Kazinczy és társai, valamint a régibb irodalom lelkiismeretes munkásai mennyit fordítottak már le, arról az irodalomtörténet beszél. A legtöbb azonban még részint fordításra, részint színpadi feldolgozásra várt. Ebben a német mintá-