Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)
A vándorlás utolsó évei
A vándorlás utolsó évei 113 Hogy gondolatai messze szárnyaltak s más álomképeket láttak, az kétségtelen. Korszakos munkájában ir az Akadémiának : jelölje ki azokat a darabokat, melyek lefordítása kívánatos. Döbrentei titoknok elutasító sorai nem fegyverzik le. Ir újra gróf Telekinek és Széchenyi Istvánnak, „hogy legalább, ha anyagilag nem is támogathatják az ilyen törekvést, — mert Döbrentei azt irta, hogy az Akadémia maga sem tud megélni, legalább jó darabok leforditasára tegyenek javaslatot". Erre a magyar tudós társaság kijelölte a klasszikus darabok közül Alfieri, Nota, Lerici néhány olasz, Shakespeare harmincz, Moore és Sheridan két-három angol, Corneille, Racine, Voltaire, Moliére, Regnard, Legrand, Delavigne vagy tizenhat franczia, Lessing, Schröder Leisewitz, Iffland, Goethe, Schiller, Kotzebue, Müller, Raupach egy egész sereg német darabját. A spanyolok közül „figyelmessé tétetett a fordítani kivánó Lopez de Vega, Calderon, Moreto azon színjátékaira, melyek alkalmaztatva a német játékszínen előfordulnak, csakhogy a fordítás az eredetiből s annak verse és írása nemével folyjon". Végtelenül kedves gondoskodás. Nem adnak egy krajczárt sem a fordítónak, hanem kikötik, hogy spanyolul tanuljon meg s német fordításokat ne használjon. így hallottam Szigligetitől, hogy később mégis díjazták a fordításokat s ő az első honoráriumot úgy kapta, hogy egyik eredeti munkáját Döbrentei mint fordítást dijaztatta. Szilágyi Pűtófi-KönyvtAr. XIX. 8
