Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)
Egy régi intendáns
108 Petőfi-Könyvtár komolyabbja tanulmányokat gyűjtött, így Megyeri, akinek egy ilyen váratlan tanulmány-utjáról Pál bátyánk a következőkben számol be: „Azon napokon, melyeken előadás nem volt, összebarangoltuk a gyönyörű vidéket; így mentünk föl a sárosi várba, melynek nagyszerű omladékai most is hirdetik a mult kor olygarcháinak hatalmát. Egy ilyen séta után Megyeri Károlylyal fáradtan hazatérve bementünk pihenni a kávéházba, de a nagy füst miatt bevonultunk az ebédlőbe, hol kettecskén szomjuságunkat cseviczével óhajtottuk enyhíteni. Alig ültünk le, belép bojtos sapkában, hosszúszárú pipával egy úr s látszott rajta, hogy méltóságos tekintetet óhajt mutatni. Leül velünk szemközt, egy ideig merően néz, hol rám, hol Megyerire, végre megszólal: — Maguk komédiások ? — Igenis, szolgálattyára. — Tudtam, tudtam . . . No, semi, semi ... In partfogó vágyom. — Igenis, szolgálattyára . . . — Abauj vármegye irta nekünk, legyünk partfogó. Had leszem pártfogó. — Igenis, szolgálattyára . . . — Én is adom öt forint.