Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Egy régi intendáns

Egy régi intendáns 109 — Igenis, szolgálattyára . . . - Szolgálattyára, igenis. Tudják maguk, ki vagyok in? In csasz. kir. kapitány vágyom. In tablabiró vágyom. Ha. — Igenis, szolgálattyára . . . — Ha?. . . Tablabiró vágyom. Földes úr is vágyom, Szepesben jószágot birom, házas ember vágyom, atya is vágyom, pártfogó is vágyom. Oh, én nagyon sok vágyom ... Ha? . . . Ez az úr aztán meg volt örökítve a Megyeri repertóriumában. Kaczagtak rajta esztendőkig, úgy a színpadon, mint a Csigában, mikor Vörösmartynak és baráti körének el-el mondogatta Megyeri tizhuszféle változatban, mindig virtuóz előadással, hogy: ez is vágyom, az is vágyom, in nagyon sokféle vágyom ... Ha? . . . A bártfai vendégszereplés után nem mentek egyenesen Sárospatakra, hanem előbb megállapodtak Ungváron. Ott csak vasárnap volt publikum, hétköznapon kiki a dolga után látott. Sárospatakon egy nagy kocsiszínben ütötték föl a sátorukat, melyből elébb vagy harmincz szekér szemetetkellett kihordani. Az ott fekvő huszárezrednek volt muzsikája s igy egynéhány operát is adhattak. Igen meg voltak azonban akadva az úgynevezett „nézőtérrel". Az istenadta nézőtér ugyanis köröskörül lyukas volt, mert félszer levén, számos ablaknyilással éktelenkedett. Ezeket megszállotta a környékbeli nép s nem volt onnét leszállítható semmiféle mesterkedéssel, mig Megyeri egynéhány