Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Egy régi intendáns

Egy régi intendáns 107 „Bekövetkezett a tavasz. A színházi közönség gyérülni kezdett, az uraságok jószágaikra s fürdőkre oszlottak, — s mi is azon gondolkoztunk, merre forduljunk? Báró Berzeviczy aggodalmunkat szétoszlatta, kijelentvén, minthogy társaságunk e télen át annyi szorgalmat és annyi ügyszeretetet tanúsított, nyáron át pihenésre van szüksége, hogy uj erőt szerezhessen a jövő téli évszakra. A vezér-tagok kötelességét magamra vállalom, — mondá a báró — a társaság együtt marad, az én költségemen s nevem alatt és a megye ajánló levele mellett indul Eperjesre, néhány előadásra, később a bártfai fürdőre, innen ismét a sárospataki exámenekre; tanulni nincs szükség, a darabok mind betanulvák s igy e nyári excursió és a bártfai fürdő uj erőt adand önöknek ! Bártfán magam is jelen leszek, a számadásokat vezessék önök rendesen, úgy mind eddig, a hiányt pótolandom!" Amiből világosan kitetszik, hogy nemcsak teoretice képzett, de praktikus színigazgató is volt a báró, bölcsen tudván, hogy a nyaraló színészekkel a deficzit rendesen együtt szokott nyaralni. És hogy ez így van, igazolják Szilágyi nyári naplójának záró sorai, amelyek azt mondják: „így végeztük Kassán az első téli szakot báró Berzeviczy intendantsága alatt; igaz, hogy a jövedelem nem fedezte minden szükségünket, de a báró nagylelküleg pótolta a magáéból." A nyaralás nagyon kellemes volt. A színészek játszottak, kirándultak, vendégeskedtek, mulattak, a