Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Egy régi intendáns

Egy régi intendáns 99 Életének nevezetes fordulóit egy alkalommal az öreg Szilágyi Pálnak beszélte el, akit nagyrabecsült s úgy látszik, bizalmával is megtisztelt. Szilágyi naplója igy beszéli el a közlést: „Báró Berzeviczy Vincze tökéletesen megfelelt hivatásának mint intendáns, szorgalmatosan megjelent a próbákon, többeket a kétes jellemek fölfogásában útbaigazított, mindenkor hozzátéve: „ez az én alázatos véleményem, — egyébiránt önök praktikus színészek s egyéniségükhöz fogják alkalmazni minden ily karakter-féle szerepeiket." „Egykor ketten maradtunk próba után. Mondám : a báró úr oly utasításokat ad sokszor, milyeneket sokoldalú művésztől sem várhatni." Az onnét van, barátom, mert sokat tanulmányoztam, mi több: színész is voltam. Ez újság ön előtt, nemde ? Hogy ujságvágyát kielégítsem, elmondom röviden ifjúságom történetét. „Atyám katonának nevelt, anyám halála után egy gyalogezredbeadott, hol csakamartisztté lettem. Százforintsegélypénzt kaptam havonkintsigyszükséget nem érezve, gondtalanul folytak napjaim. Néhány év múlva szabadsággal hazajöttem, atyám azalatt megnősült, miről én mit sem tudtam. Atyám bemutatá uj anyámat, én némán álltam előtte, egy hang nem jött ajkaimra ; boldogult anyám emléke foglalta el egész valómat s nem voltam képes második anyám kezét megcsókolni, bár ő azt felém nyújtotta. Atyám diihbe jött, azonnal visszautasított ezredemhez, szóba sem állott velem többet s én elindultam l*