Kacziány Géza: Petőfi könyvtár 18. Petőfiről és mestereiről (1909)

Szerelem átka

Petőfiről és mestereiről 173 ki Szendreynét igen jól ismerte, ki őt Mágócson párszor meglátogatta, ki közvetlen szemléletből ismerte Júliát is azon korában, midőn férje elvesztésekor vad fájdalmában fékevesztett szenvedélye háborgó kitöréseiben kéjelgett s Mágocson férfiruhában járt, férfiasan lovagolt, erős szivarokat szítt s a legdurvább férfi-társaságban szórakozott, hogy feledjen. E korszakáról Lauka Gusztávhoz irt, de mai napig még ki nem adott leveleiben találhatók megdöbbentő revelácziók. Szendrey Ignáczné vérébe czigány-elem is vegyült valamely őséből és Szendrey gazdatiszt korában ismerkedett meg vele a gazdasági udvarban, hol a lány feltűnő szépsége és szilaj temperamentuma a hideg férfit is heves lángra gyujtá. E lobogó vér, e szélsőségekre hajló természet magyarázza meg nekünk Júlia excentritásait is, s ezúttal azt is, miért irtózott Szendrey attól, hogy gondosan nevelt lányát egy másik, bár vérére nézve nem czigányeredetü, de gondolkozására nézve teljesen bohém Petőfinek adja. Érdekes volna, ha föl lehetne találni a Szendrey-pár házasságlevelét, melynek dátuma körülbelül 1828 nyarára eshetik. Szendreyné, a kasznárnévá feljutott tekintetes asszonytalán még jobban lenézte Petőfit, mint férje. Azonban, mikor az első unoka, Zoltán, 1848 deczember 15-én megszületik és Petőfi honvédszázados, tehát külsőleg is tekintélyes társadalmi állású egyén, Szendreyné bekíséri őket Erdődről Debreczenbe, azonban a két éles kard, Petőfi és anyósa nem férnek össze egy hüvelyben s három hét múlva Zoltán születése után már — mint a költő őszintén megírja — majdnem pofozkodásra került a sor közöttük. Hiába akarják a jó viszonyt valahogy összedrótozni, a szerelem átka elkezdődik a szülői átokkal és ivadékokon át tart félszázad esztendeig. Petőfi, e csodálatos „vates" (jós), ki „Egy