Kacziány Géza: Petőfi könyvtár 18. Petőfiről és mestereiről (1909)

Szerelem átka

174 Petőfi-Könyvtár gondolat bánt engemet" czimű költeményében úgy megjósolta halála módját, így ír Kohóról mézes hetei alatt Kerényihez(1847 október 14-én): „Ah, az idő halad, oly vén házas vagyok már! (öt hetes) maholnap talán már bölcső jön a házba s utána nemsokára koporsó." Ez utóbbi mondatnál elmaradt a „talán * szó s csakugyan úgy is lett: a bölcső után félévre koporsó nélküli temetés, de éppen az övé, az általa megjósolt módon. S ő mégis, mint egy antik tragédia hőse, daczolva szembeszáll a sorssal és végzetes szerelmével kihívja a sorsot, mely két nemzedéken át sújtja mindazokat, kik Petőfi végzetes szerelmével hasonló összeköttetésbe jutottak. Két évtized múlva e jóslatra, Júlia nyitja meg a sort: 1868 őszén, hosszas szellemi haldoklás után elköltözik. Két évre rá Petőfi Zoltán száll sírjába nem egészen huszonkét éves korában 1870ben. A második fiú, a kész kis tudós, Horvát Atilla, mint szintén huszonkét éves ifjú hal meg újra két év múlva. Megmarad Árpád és Ilona. Szendrey Júlia özvegyen maradt férje, az egyetemi tanár, megnősül másodszor, rangján alul, egy czukrászboltból vevé el egy szép árusitónőt. Ezt a nászéjjelen szökteti meg a bástya-utczai „hét bagoly" épületből, a Szendrey-házból gr. Zichy-Ferraris Victor, ki nemsokára gr. Károlyi István golyója által leterítve hal meg. Ifj. Horvát Árpád megnősül, elveszi a szép Egan Maryt, ki két év múlva, hosszas hervadás után korai sírjába roskad. Eygetlen fiukat sógornője, Mary egyik nővére neveli, ki egy óvatlan pillanatban revolverrel önmagára lő, mert férjével meghasonlik. Ezt megelőzőleg kevéssel teszi első öngyilkossági kísérletét sógora, ifj. Horvát Árpád, a Szendrey Júlia fia, s midőn megmentettük és egy szerető feleség kezére biztuk, első nászának évfordulóján 1887 február 5-én végleg kioltja életét saját